A Mezőkövesd képekben Facebook-oldalon jött velünk szembe egy bejegyzés, melyben Bajzát László matyóruhában szerepelt a fotókon, a szöveg szerint pedig a mezőkövesdi vasembernek ez már a 42. Balaton-átúszása volt a hétvégén. Ráadásul a hatodik alkalommal úszta le az 5,2 kilométert népviseletben. Muszáj volt megkeresnünk Lacit, hogy beszélgessünk.
Röviden bemutatkoznál?
Bajzát László vagyok. Engem itt Mezőkövesden a kövesdi vasembernek hívnak, mert nagyon sok éve különböző extrémsport teljesítményeket hajtok végre, tehát földön, föld alatt, víz alatt és levegőben. Ehhez még az is társul, hogy nekem mindenre hivatásos papírom van, mert a miskolci Neptun Búvárklub speciális mentőcsapatának vagyok az egyik mentőbúvár tagja.
Létrehoztam egy országos sportegyesületet, a Tó, Tenger, Folyó Nyíltvízi Úszóklubot (TTF SE), aminek a keretében magyarokat hordok különböző úszásokra külföldre.
Milyen extrémsport teljesítményeid vannak?
Búvár is vagyok, meg úszó és hosszútávfutó. futottam már a Szaharában, a Vörös-sivatagban 48 óra alatt 138 kilométert. 2010-ben első magyarként átúsztam Európából Afrikába, meg hosszában a Boszporuszon a Fekete-tengertől a Márvány-tengerig, 2004-ben. Mezőkövesden a tó jege alatt egy levegővétellel úsztam át 29 métert. Úgyhogy a Balaton-átúszás az már nem akkora kihívás nekem.
És tényleg ez volt a negyvenkettedik átúszásod?
Igen. A legelső átúszáson még nem voltam jelen. Amikor becsatlakoztam a 90-es évek elején a Balaton-átúszásba, akkor én is elkezdtem úszni úgy, mint a többi ember. Összeismerkedtem egy orvossal, aki már háromszor átúszta egy nap alatt a Balatont, elkezdtünk beszélgetni, és nekem ez nagyon megtetszett. 1999-ben átúsztam kétszer a Balatont, a 2000-es évekre már úgy feltornáztam magam, hogy háromszor is egy nap alatt, utána minden évben átúsztam háromszor a Balatont. Aztán nehezítésképpen matyó népviseletben vágtam neki, azt már megtettem azóta hatszor, de mivel tűzoltóként is dolgozom, ezért tűzoltó bevetési ruhában – sisak, kabát, nadrág – is úsztam már át a Balatonon, plusz 45 kilóval. De úsztunk át ballonokkal, vagy egy makett aranyhíddal, mert akkor Aranyhíd volt az átúszást szervező egyesület neve. Sőt úgy is tettem már meg a távot, hogy a Balaton fenekén búvárfelszerelésben 6,5 palackot szívtam ki, mire az iszapban egyik oldalról átmentem a tó alján az egyik partról a másikra.
Mi lesz a következő? Hosszában úszod át a Balatont?
Nem, hosszában nem. Azért nem, mert a rendkívüli időjárás nem teszi lehetővé, hogy ilyen hosszú időre a Balatont biztosítsák nekem piros jelzés nélkül. Piros jelzésben pedig a Balatonon nem lehet tartózkodni. Nekem meg nincs arra időm, hogy várakozzak heteket, mikor lesz alkalmas az időjárás arra, hogy abban az időintervallumban piros jelzés nélkül át tudjak kelni hosszában is. Ezt a mostani úszást is meg kellett szakítani egy órára a szervezőknek, mivel rengeteg amatőr volt a vízben. És túl erős volt a szél egy ideig ahhoz, hogy az amatőrök veszélybe ne kerüljenek. Kevesen tudják, hogy ez a tó egy viharzugban van a Bakony lábánál, ott egyből lecsap a szél meg a vihar – ezért is olyan gyakoriak a viharjelzések.
Honnan jött ez az ötlet, hogy matyó népviseletben ússzál?
Itt a városban elég hírhedt voltam a dolgaimról, mindenki tudta, hogy Laci jég alatt úszik, meg ilyenek. Van két nagy sportrendezvényem, amit én rendezek. Az egyik a Bo-Cse-Bükk Latyakfutás, ez a Bogács-Cserépfalu-Bükkzsérc útvonal oda-vissza. Ezt 19 éve én rendezem, ez egy ingyenes rendezvény. Egyszer eljött egy újságíró erre a futóversenyre cikket írni, és látta, hogy ezt a 14 kilométeres futást mínusz 2 fokban egy szál fürdőgatyában futottam le, mert akkor már készültem a jég alatti úszásomra. Kérdezte tőlem, miért futok gatyában. Mondtam, hogy készülök a jég alatti úszásra, így edzek. Azt kérdezte, mi lesz a következő. Én meg poénból mondtam neki, hogy majd pufajkában átúszom a Balatont. Nevettünk rajta mind a ketten, aztán hazajöttem Mezőkövesdre, az egyik barátomnak ezt elmeséltem, aki meg javasolta, hogy hagyjam a pufajkát, ha már kövesdi vagyok, húzzak inkább matyó ruhát. Igazat adtam neki, mert ezzel is visszük a matyók hírnevét, színesítjük a rendezvényt. Varrattam magamnak egy ruhát, abban kezdtem el edzeni itt a Zsóry-fürdőben. Csak a klóros víz eléggé kiszívta a ruhának a hímzését, ezért kellett egy külön edzőruha, amiben edzek, és kellett egy fellépőruha, amiben megjelenek. Megvarrattam a hímzett kötényt, a surcot is, de azt nem viszem a vízbe, oda csak az inget meg a bő gatyát.
De addigra már akkora eszmei értéke lett ennek a hímzett motívumnak Mezőkövesden nagyon kevés olyan néni van már, azok is 90 fölött, akik ilyen gyönyörűen tudnak kézzel szép ősi motívumokat hímezni. Én nagyon vigyázok ezekre. Mostanra elhasználódott ez az ingem, fel is ajánlottam a Matyó Múzeumnak, és most egy másikat fogok készíttetni ehelyett. Még szebbet, mint ami van. Amiben előzőleg úsztam, abban csak a hímzőfonal önmagában olyan 3-4 kiló.
Ingben úszni nem veszélyes?
Most, ahogy beszélünk, elmondhatom, hogy olyan szinten ment le a nyakamról a bőr, hogy az most be van varasodva. Amikor a nyakamat fordítom jobbra vagy balra, hallom a fülemben, hogy recseg. Annyira kidörzsölt a ruha úszás közben, és a hullámzás meg az úszás miatt rácsavarodik az ember végtagjaira, a hajlatok ilyenkor megszűnnek. Nem lehet behajlítani a könyököt, a térdet, a lábat, meg a nyakat, teljesen rám csavarodik a ruha, ami kidörzsöli a bőrt ilyen hosszú idő alatt. Plusz ruhában úszni olyan, mintha folyamatosan húznák vissza az embert, nekem plusz másfél órát jelent így az úszás: két óra helyett olyan három és fél óra ruhában átszelni a Balatont.
Mit szóltak az emberek, akik látták?
Mindenki örült, a szervezők is, meg az ottani média is kérte, hogy egy kicsit színesítsük a rendezvényt. Jöttek oda a fiatalok velem szelfizgetni, meg fotózkodtak velem, mondták, hogy szép a ruha, mindenkinek tetszett. Az volt azegész lényege, hogy a matyóság megjelenjen a Balatonon, hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk.
Azt szoktam erre mondani, ha én képes vagyok átúszni matyó népviseletben, akkor jöjjön el egy fiatal is, és teljesítse ezt a távot fürdőruhában. Ha én így meg tudom csinálni ötvenévesen, akkor ő is vegyen magán annyi erőt, mert meg tudja csinálni. Igyekszem motiválni a fiatalokat arra, hogy sportoljanak.
Akkor most én is megkérdezem:mi lesz a következő nagy kihívás, amire készülsz?
Gávavencsellőre megyünk augusztus 3-án, ott lesz egy Tiszai Challenge, ami egy tíz kilométeres úszás az élő Tiszában. Utána pedig augusztus végén Horvátországba viszek egy nagyobb magyar csapatot az egész országból, amatőr úszókat, akik jönnek velem ki Porečbe, mert ott minden nyáron van egy rekreációs úszómaraton. Ez egy fesztivál, amit a város rendez, ott ezer emberből 700-800 magyar, nagyon szeretik azt a rendezvényt. Hasonló, mint a Balaton-átúszás, csak tengerben, és bójákkal van biztosítva.
Mitől rekreációs? Hogy egyszerre nyaralás, meg sport?
Igen, meg hát ez nem egy verseny. Vannak a hivatásos sportolók, akik rendszeresen úsznak az uszodában, azok versenyeznek. És vannak azok a lelkes amatőrök, akik szintén jó úszók, de nem versenyeznek, hanem elmennek olyan rendezvényekre, mint amilyen a Balaton-átúszás is. Az sem verseny, inkább egy erőpróba, amiben mindenki kipróbálhatja magát. Aztán hazamegy, és elmondhatja, hogy átúszta, és meg tudja mutatni a pólóját vagy az érmét.
Egyébként a Balatont mindenki gyorsúszásban szokta átúszni?
Nem, nem. Mindenki úgy, ahogy tud. Vannak olyan figurák, akik háton, nagyon szeretjük őket. Nekem is van ilyen ismerősöm, aki úgy tud háton úszni, hogy más gyorsban sem éri utol. De mellúszót is ismerek ilyet, aki a gyorsúszót kenterbe veri, és jobban is tud tájékozódni a vízben, mert végig lát egyenesen.
A Balaton-átúszásnál nincsen kötelező szintidő, amit hoznia kell az indulónak?
Nincs. Láttam már olyat, hogy egy 150 kilós ember nyolc órán át úszta le a távot. Ha valaki befizet 18 ezer forintot nevezési díjként, akkor megteheti, hogy lassan úszik. Annyi csak, hogy bele kell férjen időben az úszás befejezéséig, mert egy bizonyos időre szól az úszók biztosítása. Ami elég fontos, mert ha látják, hogy valaki már több vizet nyel, mint levegőt, akkor azt kiveszik a tóból. Csak erről nem nagyon szoktunk beszélni, de nem is sok ilyen ember van.
A horvátországi úszásunkon van 500, 1500, 3000 meg 5000 méteres táv, az úszó szabadon eldönti, melyiken indul. Végig bójasor van, mint az uszodában a kötélpálya, abba meg is lehet kapaszkodni pihenni.
Nagyon más azért szabad vízben úszni, mint uszodában.
Bizony. Sokan meg vannak ijedve: valaki az élőlényektől fél, a medúzától, a halaktól, meg ahogy felszakadozik a tengeri fű, és hozzáér valakinek a szájához – attól nagyon meg tudnak ijedni. De én már több ezer embert vittem ki erre az úszásra, és nagyon szeretik.
Hogy lettél te a kövesdi vasember?
Szabó Gergely barátom, újságíró nevezett el vasembernek jó 25 éve. De igazából ezt a hosszútávú triatlon versenyt, az Ironmant én csak egyszer csináltam meg, de azt is azért, mert mindig vasembereztek. Pedig én meg sem csináltam a vasember próbát, de 24 órás úszásokat, sivatagi futást, meg mindenféle őrültséget igen. Akkor már idegesített, hogy a városban is vasembernek hívtak, gondoltam, ideje megcsinálni az Ironmant.
Az volt a szerencsém, hogy a válogatottból kiesett egy gyöngyösi srác 2004-ben, magyar színekben versenyzett volna, de eltört a válla. Én meg beugrottam a helyére, kimentem Szlovákiába, és az augusztusi dögmelegben megcsináltam az Ironmant. Akkor mondtam a többieknek, hogy most már hívhatnak vasembernek.
Egyébként honnan van ez az egész elhivatottság?
Kiképző voltam a seregben, nagyon szeretem a katonaságot. Ki akartam menni Gázába, ahol most háború van, békefenntartó katonának, de a szüleim nem engedtek. Bennem alapból megvan az, hogy szeretek az embereknek a segítséget nyújtani, tűzoltóként is dolgozom, mentőbúvárként, meg nagyon sok dolgot ingyen csinálok, a latyakfutást is ingyen szervezem meg.
Volt nekem itt Mezőkövesden egy mentős barátom, aki búvárkodik, ő invitált, hogy csatlakozzak hozzájuk miskolci Neptun Mentőbúvár Egyesülethez. Akkor felvettem az egyik oktatóval a kapcsolatot, letettem a búvárvizsgát, és szép fokozatosan letettem az alapbúvári vizsgát, aztán haladót, és a mentőbúvárit is. Most már a csapatban mentőbúvárként dolgozom. Olyan szakmát kerestem magamnak, ami mellett sportolhatok is, és ezeket a készségeket továbbfejleszthetem. Elmentem a nyíregyházi repülőklubba ugrani, a búvárklubba merülni, a futást meg az úszást saját edzésben csináltam idehaza. A búvárklubbal elkezdtünk jég alá merülgetni, olyan őrültségeket is csináltunk, hogy levittük a fenyőfát karácsonykor, meg felhoztuk, szilveszterkor meg pezsgőztünk odalent.
És utána jött az az ötletem, hogy fürdőgatyában bemegyek a jeges vízbe, és az egyik léktől elúszok a másikig. Szép lassan, évekig készültem, minden egyes feladatra nagyon sok évig, átgondoltan, kiszámolva. Előttem itthon nem nagyon csinált ilyet senki, önképzésben hajtottam végre ezeket a feladatokat, de mindig megfelelő biztosítással. Soha nem úgy, hogy egyedül bemegyek, és akkor lesz, ami lesz, hanem a merülő párjaimmal, akikkel együtt dolgoztunk. Így jött ez az egész, és utána már rutinból ment a felkészülés is.
Aztán megalapítottam ezt az országos egyesületet, viszem ki az embereket, csinálom a latyakfutást minden februárban, ahol zsíros kenyérrel, meleg teával, forralt borral várom az embereket. Nem szedek nevezési díjat, aki pedig teljesíti a távot, az bemehet ingyen fürdeni a bogácsi termálfürdőbe. Mert olyan kapcsolatrendszerem lett a városvezetőkkel, a rendőrséggel, meg ezzel-azzal, hogy ezt meg tudjuk szervezni magunknak. Én már mindenkinek segítettem, és mindenki tárt karokkal fogadott, hogy gyere, Laci, csináld. Ezzel meg ugye hozom ide a turistákat, akik vendégéjszakákat töltenek el itt, nekik is jó.
Beszálltam a Tour de Mezőkövesdbe is, idehoztam Novák Feri bácsit, Schirilla Gyuri barátomat, Mezőkövesden színesítettük a rendezvényt, ők is eljöttek ingyen. Nem sokmilliós fellépő sztárokat hívtam, akik eljönnek haknizni. Tudják a városban, hogy miről szól ez az egész, ezért a rendőrség és polgárőrség is besegít a rendezvényeknek a biztosításába. Mert amikor meg a rendőrök szólnak, hogy menjek segíteni eltűnt személyt keresni a víz alatt, én megyek. Vagy amikor bűnjelet kell kihozni, vagy elsüllyedt autót, nekem szólnak, és kihozzuk. Sosem kérek ezért pénzt, a segítségnyújtásért csinálom.
Így élem itt az életemet a városban. Most is bent voltam a múzeumosokkal beszélgetni, hogy mi legyen az ingnek a sorsa. Valószínűleg bekeretezem, és akkor megy a múzeumba, én meg még szebbet fogok magamnak csináltatni.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
